Az idei esztendő sem múlt el úgy, hogy elítéltjeink ne emlékezzenek meg elhunyt embertársaikról, azok családjairól. A megemlékezés esetükben a munkát jelentette: november 19-én hat fő tisztította meg a Nádorvárosi Köztemetőt.
„Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon.
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.” (Paul Verlaine)
A temető is őszbe burkolózik ilyenkor. A sírokon lévő virágok az emlékezést, törődést, szeretetet juttatják eszünkbe. A törődést azonban elnyomni látszik a rengeteg – bár csodaszép látványt nyújtó – falevél. Ezt a gondoskodást vagyunk hivatottak kiemelni.
_gyor.jpg)
Gereblyékkel, zsákokkal felszerelkezve a sírok közé lehullott levelektől próbáltuk megszabadítani a sírokat, azok környezetét. Sajnos a munka végére nem jutottunk, – elég nagy a temető ahhoz, hogy a hat ember akár egy hétig is dolgozzon rajta – azonban az elkészült „részlet” fenséges látványt nyújtott.
_gyor.jpg)
Bár bérezés nem járt az önkéntesen vállalt munkáért, úgy vélem, a temető látogatóinak bátorító, kedves pillantása mindenért kárpótolta a lelkes hatost.
_gyor.jpg)