Büntetés-végrehajtási intézet felé vette az irányt egy domonkos szerzetes (Tokodi László), egy református lelkipásztor (Veres János) és egy evangélikus lelkész (Asztalos Richárd), valamit egy őket kísérő szervező. Ez év elején arra adták a fejüket, hogy egyházi személyek számára szokatlan helyszíneken – például fesziválokon – jelennek meg, és várják az érdeklődők keresetlen kérdéseit, megjegyzéseit, vállalva, hogy azokat megpróbálják megválaszolni.
Látogatásuk célja, hogy személyes megjelenésükkel és hozzáállásukkal hívják fel a figyelmet hitük igazságára. Az eddigi tevékenységeik visszhangja eljutott az intézet börtönlelkészéhez is, akinek meghívására eljöttek közvetlen beszélgetésre az intézet lakóival, a "jó és rossz" témakörében. A férfiak közül tizennyolcan, a hölgyek közül öten vettek részt az egy-egy órás találkozásokon. A helyszín igazán illett az alkalomhoz; a berendezésében is teljesen ökumenikus börtönkápolna fogadta a vendégeket és az érdeklődőket. Volt rengeteg élénk kérdés, hozzászólás, érdekes eszmefuttatások, viccek, nevetés. Mindkét oldalon tanultak egymástól a beszélgetőpartnerek és még órákon át folytatódhatott volna a társalgás. Szerencsére mondhatjuk, hogy majd legközelebb, hiszen azzal a megállapodással sikerült elbúcsúzni, hogy hozzávetőleg egy hónap múlva is legyen hasonló alkalom, ráadásul a résztvevők választhatták meg a témát. A férfiak a Biblia hitelessége kapcsán szeretnék folytatni az eszmecserét, a nőket a hitre jutás folyamata érdekli részletesebben.
