Zárkabölcsességek a külvilágról

A börtön programjai nem arra valók hogy csak szórakoztassák az elítélteket. Élethelyzetekkel, konfliktusokkal szembesítik a fogva tartottakat. A GyőrPlusz.hu cikke nyomán.

Sohodóczki Attila 36 éves. Az autópályán fogták el Hegyeshalom közelében. Nem volt autós üldözés, semmi kaland: egyszerű lebukás, ellenkezés nélkül kattanó bilincs. Menekülteket akart kicsempészni Nyugat-Európába. Semmit sem tudott róluk, azt sem, melyik országból jöttek. Olyankor ítélték el, amikor Európa-szerte közmegegyezés született az embercsempészek gyűlöletében, s nem is oktalanul. Kapott a fuvarért négy és fél évet, természetesen eltiltották a közügyektől is. Megérte? Ugyan. Semmi sem éri meg a szabadság kockázatát, latolgatja a férfi.

Egy szinten lakik (lehet lakni egy börtönben?) a győri Gulyás Péterrel, akinek másfél éve van a szabadulásig. Családon belül történt valami, motyogja, de nem akarja felidézni. Nemrég még kéthetente hazamehetett egy napra, ám időközben előkerült egy korábbi ügye (legfeljebb megrovást kaphatok érte, árazza be azt a cselekedetét), de emiatt nem részesülhet a kedvezményben.

Egy börtönszínházi előadáson ismertem meg a két férfit. A már elítéltek tyúklábmintás egyenruhájában nézték, hallgatták a musicalt, amit a mosonmagyaróvári Theatrum de Flexum társulat (rendezője Major Tamás) mutatott be nekik.

A házon belüli programok nem arra valók, hogy szórakoztassák az unatkozó, henyélők fogvatartottakat. Hajdu Melinda szakpszichológus szerint drámákba, beszélgetésekbe sűrített élethelyzetekkel, konfliktusokkal szembesítik őket. Hogy ingerek érkezzenek a külvilágból. Minták a visszakapaszkodáshoz a társadalomba, amely nem túlságosan toleráns, klisékben gondolkodik, s hamar leírja azt, aki egyszer börtönbe kerül. A bűnt persze ne fogadja el, de lehet, hogy a volt elítélt valaha a szomszédja lesz. Együtt kell vele élni.

Várszegi Asztrik főapát szavai tovább pörögtek bennem, mondja Sohodóczki Attila. Arról beszélt, hogy miként tud szabad ember maradni saját rendjének regulái, szabályai között. Igaz, a rend az ő önkéntes választása, s olyan közösség, aminek az értékrendjével azonosulni tud, nem lázad ellene, filozofál Sohodóczki Attila.

Ma a zenének és a humornak tapsoltak. Ez a két dolog, ami nélkül idebenn elviselhetetlen lenne az élet. Ezzel a kettővel lehet itt túlélni az üres éveket, mondja Gulyás Péter.

Minden beszélgetés élve boncolás. Ezerszer bevallott vagy elhallgatott életek visszapörgetése a keresztutakhoz. Sors és önelemzés. Mentegetés, magyarázat és önvád. A börtön összetör, de nem épít újra. Az csak önerőből sikerül. A kinti világ bizonytalan. És bizalmatlan is. Ilyen mondatokat hallok. Zárkafilozófia, de benne – ha esetenként csak nyomokban is – az igazság van.

A zene, az kell nagyon, hajtogatják. A legdurvább lelkűeknél is beindíthat valamit. Emlékeket, helyszíneket idéz fel az akkor még számukra is szabad világból. Ha valaki rossz hírt kap otthonról, akkor az ő közelében biztos nem szól szomorú muzsika. Nem kell robbanásig növelni a fájdalmat vele. A szomorú zenét csak akkor bírja el az ember, ha jobb a kedve.

Zárkabölcsességek. Megtanulták percekbe sűríteni a gondolataikat. Tíz perc a terjedelem. Egy engedélyezett telefonhívás időtartománya. A munka, a munka az segít. Kirángat a magányból, fontos leszel tőle. Mi ketten a kőműveseknél dolgozunk, mondja Attila és Péter. Munkájuk korábban is volt. Attila külföldön vállalkozott, Péter is külföldön dolgozott. Ott is akarnak élni.

A színpadon közben a Csoportterápia című darab kissé lökött figurái. Volt egy feleségem, mondja a szereplő. Nekem is, szól közbe valaki a nézőtérről. A huszonéves lány, a darabbeli Jetti arról beszél, hogy kicsi a melle. Méregetik. Nem annyira.

Ez tetszett, mondja ki a végítéletet egy rangidős fogvatartott a darabról. Máma talán már vacsorát se eszek, egy napra egy örömnél nem jár több. És nagyot hahotázik.

Az írás az alábbi linken is olvasható: http://gyorplusz.hu/cikk/zarkabolcsessegek_a_kulvilagrol_1.html