2017. első félévében, szakdolgozati empirikus kutatás keretében valósult meg egy fókuszcsoportos vizsgálat – 6 fő jogerősen elítélt fogvatartott részvételével – a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet II. objektumában. A női fogvatartottakkal lezajlott, az ő személyes beszámolóikra épülő kutatás középpontjában az alternatív vitarendező eljárások zárt intézeti alkalmazása állt.
Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető volt a resztoratív – más néven: helyreállító – igazságszolgáltatás módszertanának és eszköztárának megjelenése az európai büntetőpolitika gyakorlatában. A resztoratív technikák alkalmazása azonban főként a büntetés kiszabása előtti időszakra korlátozódik, míg a szabadságelvonással járó büntetés letöltése során csak elvétve találkozhatunk a helyreállítás lehetőségével. A vita rendezésénél fő cél az érintett közösségen belüli harmónia és egyensúly visszaállítása. Resztoratív eljárásról akkor beszélhetünk, ha érvényesül az önkéntes részvétel, az elkövető részéről a felelősségvállalás, vagyis az okozott akár lelki, akár anyagi kár elismerése, valamint a szándék, hogy a fennálló sérelmet helyreállítsa. Cél a kölcsönös megegyezés, valamint a közösségben fennálló interperszonális kapcsolatok javítása; egy pártatlan, semleges, képzett fél segítségével ítélkezés és bírálat nélkül, bevonva akár egy egész mikro közösséget a folyamatba.
Az alternatív vitarendezés jelensége a bv. kódexben is megjelenik a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett fegyelemsértésének rendezése esetén. Amennyiben az elítélt közvetítői eljárásban vesz részt, úgy a fegyelmi jogkör gyakorlójának lehetősége van arra, hogy a zárt intézetben elkövetett fegyelemsértés következtében induló eljárást megszüntesse, vagy a kiszabott fenyítés végrehajtását felfüggessze – amennyiben a felek között írásbeli megállapodás születik.
A fókuszcsoportos ülés során a fogvatartottak beszámoltak a jellemző zárt intézeti konfliktusok, és az azokra adott leggyakoribb viselkedéses válaszokról, jellemezték a frusztráció-csökkentő mechanizmusaikat, valamint szót ejtettek az alternatív vitarendezési eljárásokra vonatkozó attitűdjeikről is. A fogvatartottaknak jelenleg még nincs saját élményen alapuló tapasztalata a közvetítésről, azonban a módszer rövid ismertetését követően kiderült, hogy nyitottak lennének a börtönmediációs üléseken való részvételre. A család hátrahagyása, valamint a gondoskodási ösztön hiánya, szinte minden női fogvatartott számára a bebörtönzés egyik legnagyobb fájdalmát jelenti. Az alternatív vitarendezési eljárások során elsajátítható konfliktuskezelési és kommunikációs technikák alkalmasak lennének ezeknek a traumáknak a zárt intézeti, közösségben történő kezelésére.
Nyitókép forrás: https://img.rt.com/files/2017.03/original/58d11804c3618898308b4603.jpg
