Időutazás a Győri Járásbíróságon

Bírák, börtönügyi szakemberek, a börtönlelkész és az Összefogás a Börtönügyért Egyesület (ÖBE) tagjai gyülekeznek a Győri Járásbíróságon. Csillogó szemek, tudásra szomjas emberek várnak a 403-as szoba előtt. Meghívott előadónk a börtönügy docense, Dr. Lőrincz József ny. bv. dandártábornok, c. egyetemi tanár, aki a büntetőjog és börtönügy több mint száz esztendejéről tart prezentációt.

Aki ismeri őt, tudja, aki nem, az viszont hamar rájön: csemegét kap ma. Lebilincselő, humoros, mégis felkészült szakembert látunk. Egyetemi tanulmányaink alatt ilyen professzorról álmodtunk mindig, s mit mondjunk: ilyen pedagógusok, nevelők szeretnénk lenni mi is. Nem véletlenül beszélek pedagógusról. Pedagógus szavunk összetett jelentésű; nemcsak a tanítás, nevelés kap hangsúlyt e szóban, hanem ami még ennél is fontosabb: a tudás átadásának fontossága. Megvan a kulcs! Egy igazi pedagógus legfontosabb tulajdonsága, hogy Ő akarja felhalmozott tudását átadni, neki fontos, hogy átadhassa azt. Ilyen ember Lőrincz tanár úr.

Az előadás több tudományágat is átölelt: társadalomtudományi-, történelmi-, kultúrtörténeti-, építészeti stúdiumok is megfértek egymás mellett, sőt, a száraz statisztikai adatok is színnel teltek meg a két órás előadás alatt. Többek között arra kerestük a választ - mintha mi is valami felfedezésben vennénk részt -, mi a magyarázata annak, hogy a magyar börtönügy fénykorát - 1880-as évektől az első világégésig - megismételni nem tudtuk, s ami a legfontosabb, mik azok a tényezők, amelyek miatt fénykornak, "nagy ugrásnak" nevezhetjük a fenti időszakot. Megtudtuk, hogy soktényezős volt az egyenlet: kellett hozzá mérsékelt bűnözés, kiegyensúlyozott politikai légkör, gazdasági fellendülés, kiszélesedő rabipar, hatékony rabsegélyezés, illetve a XX. század elején lezajlott büntetőjogi, kriminálpolitikai reform. Ezeket kibontva kaptunk beszámolót például az akkori börtönépítkezési programról, megtudhattuk mi volt a fő építkezési szempont a "letöltő házak", és az "előzetes házak" esetében, kalandoztunk a Csemegi-kódexben, amely a rabsegélyezés feltételeit teremtette meg, de megtudhattuk azt is, hogy 20-25 szakma is képviseltette magát egy-egy börtönben a rabmunkáltatás keretében. Az előadás második részében pedig végigrepültünk a XX. századon, jártuk Szálasi, Rákosi börtöneiben is. Sajnos a fénykort megismételni azóta sem tudtuk.

A professzor úr záró gondolatként azonban megfogalmazta: van reményünk arra, hogy a százéves átkot elfelejtsük. Új korszak van születőben, ezt bizonyítja az új bv. kódex hatályba lépése, sőt az új férőhelybővítési program, s ezzel együtt az új börtönök építése is.