Ez volt a jelmondata a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli Szentévnek, mely 2016. november 20-án, Krisztus Király főünnepén ért véget. Ezt a címet viselte az a koncert, melyet a Márianosztrai Fegyház és Börtön elítéltekből álló zenekara ezen a napon az ünnepi szentmise előtt adott elő érdeklődő társaiknak. Az Irgalmasság Éve befejeződött, de az irgalom ideje tovább tart.
Azok számára, akik ezt a Jubileumot jól élték meg, az irgalom már nem pusztán egyes rendkívüli helyzetekben gyakorlandó erény, hanem életstílussá vált. Az év során a börtönlelkészi szolgálat által szervezett tematikus hittanórák és imaalkalmak, a fogvatartotti zarándoklat és a koncertek arra hívták fel az elítéltek és remélhetőleg egy kissé a társadalom figyelmét, hogy bár a bűnt meg és el kell ítélni önmagunkban és a környezetünkben is, a bűnt elkövető embert azonban nem szabad egyenlővé tennünk a tettével. 
A reintegrációs tevékenység során törekszünk arra, hogy az elítélt belássa a tettei, az életmódja helytelenségét, és az ítélet idejét jól használja fel azon készségek és képességek elsajátítására, melyek a társadalomba való visszailleszkedéshez elengedhetetlenek. A reintegráció alanya az elítélt, aki visszailleszkedik, de a társadalom sem lehet csak a „hely”, ahová visszamegy. A társadalomnak aktív befogadóvá kell válnia. A börtönök és a bennük fogvatartottak ezer szállal kötődnek most is a civil világhoz, a teljes elkülönítés nem lehetséges, de nem is lehet cél.
A bűnét belátó és megbánó "tékozló fiúk és lányok" hiába járják végig étlen-szomjan a hazafelé vezető hosszú, rögös utat, ha a szülői házat zárva találják. Az irgalom minden esetben rendkívül fontos. Ennek élményét Isten kegyelméből a fogvatartottak megtapasztalhatják a szentmiséken, de nekünk, a „kinti” világ tagjainak is irgalmassá kell válnunk, mint az Atya.