Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet
1704-ből származó iratok arról tanúskodnak, hogy Székesfehérvár már akkor rendelkezett olyan katonai épülettel, melyet börtön céljára használtak. Ez az akkori város főterén - a Városház téren - helyezkedett el. A város lakói ezt a létesítmény úgy nevezték, hogy „török jégverem”, itt azok nyertek elhelyezést, akik valamilyen formában vétettek a törvény ellen. Ugyanakkor a Megyeháza alagsorában szintén találunk ebben az időben zárkákat, melybe a megye közigazgatási területén élők és bűncselekményt elkövetők kerültek. A piac terjeszkedése, illetve a város rendezési terve miatt 1753-tól többször felmerült a „török jégverem” lebontása. Erre 1760-ban került sor. Ezzel egy időben tatarozták és felújították a Megyeháza alagsorában lévő börtönt. A város és környéke létszámának növekedése és a börtön szűkös befogadóképessége azonban felvetette egy új börtön építésének szükségességét. A város tanácsa végül 1884-ben elfogadta az új törvényház és fogház építésének terveit.
Az 1900-as esztendő nyarán a város egyik legszebb terének, a Zichy ligetnek sarkán került sor a fogház alapkövének letételre. Az épület terveit Say Ferenc mérnök készítette. (Az ő tervei alapján épült már akkor a város két jelentősebb épülete, a Szent György Kórház és a Császári Királyi 67. Gyalogezred, valamint a 10. Huszárezred laktanyái.)
Az új börtönépületet 1902. október 20-án egész napos ünnepség keretében adták át rendeltetésének.
A fogház épülete szervesen kapcsolódott a törvényszék épületéhez, és annak irányítása és felügyelete alatt működött 1945-ig. Az átadást követően pontos létszám nincs a fogház befogadóképességéről. Korabeli adatok tanúsága szerint a törvényszék börtönében 1906 júniusában 45 elítélt számára volt hely. A legelső, 1909-ből származó Kataszteri Törzsív utal arra, hogy a fogházban összesen 48 zárka található, mely magánzárka és társas cella néven volt nyilvántartva. 1912-ben a zárkák számát 59-re bővítették.
A II. világháborút követően külső munkahelyeken, illetve a börtön épületében is végeztek a fogvatartottak különböző munkákat (kosárfonás, tollfosztás, fonalcsévézés, ágynemű-, és munkaruhavarrás, orvosi fecskendő szerelés, gyógyszeres kupak készítés, diótörés). 14 telephellyel rendelkezett ekkor Fehérvár, ez az intézet adta a munkaerőt Pálhalmának, Baracskának, de ide tartoztak létszámilag azok az elítéltek is, akik a megye akkori mezőgazdasági üzemeiben foglalkoztattak. Így volt olyan időszak, amikor Székesfehérvár tényleges elítélt létszáma 3600 fő között mozgott.
1990 óta az intézetben megszűnt a szervezett munkáltatás. Jelenleg csak a költségvetés keretében - az intézet mosodájában, és háziműhelyében - folyik munkáltatás. Az intézet jelenlegi létszáma megközelíti a 200 főt.
