A reintegrációs eszközök, a munkáltatás és az iskoláztatás jó kihasználása mellett a Márianosztrai Fegyház és Börtön ügyel arra is, hogy a lehető legkisebb mértékben érvényesüljenek a különböző börtönártalmak. Fontos, hogy a személyiség megnyíljon és alkosson. Ehhez a zene mellett a képzőművészet és az irodalom is nagy segítséget nyújt.
Különböző szakköri kereteken belül konkrét "kétkezi" munkával fejleszthetik tehetségüket és személyiségüket az erre igényt érző fogvatartottak. Munkáikkal folyamatosan elképráztatják az iskolakörletet látogató nézőkö-zönséget. Munkáikban visszatérő motívumok és témák: a bűn, az elmúlás, a szabadságvágy és a hőn szeretett valós vagy elképzelt Nő.
A képzőművészeti alkotások mellett a vers is gyakran megjelenik az alkotó formák között. Jónéhányuk egy-egy kortárs kötetbe is bekerülhetne.
Emléked
Voltál-e már úgy, ha elnyomott az álom:
Hangokat hallottál és felültél az ágyon.
Párnádat ölelve álmaidhoz bújtál,
Elmerültél benne és utána sírtál?
Voltál-e már úgy, ha suttogott a hajnal:
morcosan ébredtél, m’ért jár ily nagy zajjal?!
Párnádat ölelve álmaidhoz bújtál,
Elmerültél benne és utána sírtál?
Voltál-e már úgy ha valakit szerettél:
Hívtad volna: - Gyere!, de szólni se mertél?
Voltál-e már így? S ha igen megtudod
mit jelent egy kedves szó, egy levél…
…és a Te emléked.
-L-