Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékeztek a sopronkőhidai börtönben
A Himnusz hangjait követően Horváth Enikő Sára bv. alezredes tolmácsolásában Ábrányi Emil ”Mi a haza?” című versét hallhatták a jelenlévők.
“Piros-fehér-zöld színű Nemzeti lobogónk, a kokárda, Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, a tizenkét pont, a Nemzeti dal, a tavasz kezdete, az első virágok, a természet újjászületése: általában először ezek a gondolatok jutnak eszünkbe Március 15-i Nemzeti Ünnepünkkel kapcsolatban.
Ilyenkor felidézhetjük számos nagy magyar nevét: gróf Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart, Kossuth Lajost, a rettenthetetlen Bem apót és pártfogoltját Petőfi Sándort. Azonban az 1848-49-es hősök ennél jóval többen voltak. A szabadságot nem csak ezek az emberek vívták ki, hanem a magyar nép, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró magyarok teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek vívták ki. Akaratuk, tenni akarásuk összekovácsolta őket és bebizonyították, hogy ami egynek nehéz; sokaknak nem lehetetlen. A nemzeti összetartás tudata 1848 óta él a magyarok lelkében és jelentős erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk.
Amikor feltesszük a kokárdát, akkor azt büszkeséggel tesszük. Nemcsak magunkra vagyunk büszkék vagy magyarságunkra hanem őseinkre, hőseinkre. De ezzel feladatot is kaptunk. A hazaszeretetet, a büszkeséget és a múlt tanulságait át kell adnunk a jövőnek, gyermekeinknek, fiataljainknak. Amikor gyermekünk ruhájára feltűzzük a kokárdát és elmondjuk nekik, hogy ezt miért kell viselni, akkor reméljük, hogy bennük is tovább él egy kicsi a forradalom lángjából, őseink eszméiből."
„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő” – mondta Széchenyi István.
Ha a jelent a múltból fakadó tudással és levont következtetéssel éljük, nem kell félnünk a jövőtől. Erre tanít minket Széchenyi István, és erre tanít minket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepe.
Bódis Virág Bereniké személyügyi főelőadó ünnepi beszédében felidézte az 1848-49-es hősök üzenetét az utókor számára.
Felcsendült Petőfi Sándor megzenésített Nemzeti dala Horváth Enikő Sára és a Free time zenekar (Tóth István és Kiss Gábor) előadásában.
Ezt követően 20 kolléga vehetett át jutalmat kimagasló munkájuk elismeréseként.
Nyima Tamás bv. ezredes intézetparancsnok köszöntőjében hangsúlyozta, hogy március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Ez a nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt. Ne feledjük, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc a kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét, egy szinte példátlan fejlődést 1867-től az első világháború vérzivataráig. Deák Ferenc és társai felismerték az egyetlen esélyt hazánk kulturális és gazdasági felemelkedéséhez. Elődeink nagyon is megbecsülték 1848 emlékezetét. Nekünk egy békés rendszerváltás gyermekeinek is meg kell becsülnünk.
Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet.
A szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló. Nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte. Vezessen bennünket 1848-49 szelleme és példája!
