Kontrát Károly miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár a Belügyminisztérium Márványaulájában, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen adott át kitüntetést Somornai Lajos bv. főtörzszászlósnak.
Somornai Lajos bv. ftzls., a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön körletfőfelügyelője, hosszú időn át végzett kimagasló szolgálati tevékenysége elismeréséül, nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából vehette át a Magyar Bronz Érdemkereszt Katonai Tagozata kitüntetést.
Munkatársai és vezetői által határozott, kiemelkedő tudású, több mint két évtizedes bv--s tapasztalattal rendelkező kollégával a főfelügyelői irodában beszélgetek.
- Lajos, elöljáróban mondanál magadról néhány gondolatot?
- 44 éves vagyok. Szerető kapcsolatban élek kedvesemmel. Előző házasságomból született két gyermekem már felnőtt. Tamás fiamra igaz a mondás, miszerint „az alma nem esik messze a fájától…” Korábban Ő is Kőhidán teljesített szolgálatot. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar másodéves hallgatója. Diplomája megszerzését követően folytatja majd a családi hagyományt.
Szabadidőmben rendszeresen sportolok. 8 éve kezdődött nálam a „futás őrület”. Azóta túl vagyok már négy maratonon és több mint negyven félmaratonon. Háromszor körbefutottam a Balatont, és egyszer-egyszer a Fertőt és a Velencei tavat is. - Hogyan kerültél Sopronkőhidára?
- 1993-ban, 22 éves koromban szereltem fel a szervezethez. Körletfelügyelőként kezdtem dolgozni. Azóta is hálás vagyok az egykori kollégáknak, akik beavattak ennek a furcsa mesterségnek a fortélyaiba. Nagyon sok biztatást és segítséget kaptam tőlük.
- Aztán szép lassan emelkedtél a ranglétrán…
- Igen. Öt év elteltével kaptam lehetőséget arra, hogy körlet-főfelügyelőként irányíthassam a szakaszunkat.
- Mit kell tudni a munkádról?
- Tízen egynéhány kollégámmal közösen kell az intézetben elhelyezett közel 800 fogvatartott szigorú napirendjét irányítanom. Reggeltől estig és estétől reggelig. Ezt természetesen a SZAKASZOM nélkül nem tudnám megvalósítani, ezért ezúton is szeretném megköszönni Zsuzsi és a fiúk segítségét és helytállását.
- Ha jól tudom Te vagy az egyik legrégebbi smasszer a börtönben?
- Tapasztalatommal igyekszem segíteni, felkészíti a fiatalabb kollégákat. A mentori rendszerben a rám és főfelügyelő társaimra bízott pályakezdők szárnypróbálgatásait, szakmai fejlődését kell nyomon követnem, nyomon követnünk. Külön öröm számomra, amikor az általam „betanított” dolgozók jó munkateljesítményt nyújtanak és vérbeli kőhidai bv.-s válik belőlük. Természetesen örülök a többi szakaszban dolgozó kollégák sikerének is. A körletépület tevékenységének javítása érdekében, a munkavégzés hatékonyságának növelésében javaslataimmal próbálom segíteni a vezetők munkáját, akik az elítéltek kezeléséhez kapcsolódó kérdésekben rendszeresen kikérik a főfelügyelők véleményét, tekintettel arra, hogy a legnagyobb bv.-s tapasztalattal mi rendelkezünk a szakterületen.
- Korábban több elismerésben is részesültél már…
- Ha jól emlékszem, eddig 17 jutalmat kaptam. Két alkalommal Országos Parancsnoki pénzjutalmat, 2011-ben a Bv. Szolgálatért Emlékplakett Ezüst fokozatát vehettem át.
- És ahogy látom büszke vagy a kitüntetésedre.
- Természetesen. De szeretném hangsúlyozni, ez az elismerés nem csak nekem szól, hanem a SZAKASZOMNAK is, sőt, véleményem szerint ezzel a kitüntetéssel az összes Sopronkőhidán szolgáló kolléga munkáját is elismerte Miniszter úr.
- És végezetül, szereted a munkád?
- Ha nem szeretném, akkor már nem dolgoznék itt. Az utóbbi időben többen is leszereltek a szakaszomból és Ausztriába mentek dolgozni. Nehéz volt őket pótolni, de nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy jelenleg is teljes értékű a csapatom. Teljes mértékben megbízom bennük és büszke vagyok arra, hogy velük szolgálhatok. Köszönöm nekik, hogy velem együtt szolgálatként és hivatásként tekintenek a munkájukra.
- Lajos, köszönöm a beszélgetést, és eseménymentes szolgálatokat kívánok.
Ábrahám Tibor c. bv. őrgy.
