Ünnepség keretében köszöntötték a sopronkőhidai bv. intézet hölgy dolgozóit férfi kollégáik.
Nemzetközi nőnap alkalmából szerveztek kedves ünnepséget a börtön férfi dolgozói, ahol dallal, prózával és természetesen egy szál virággal köszöntötték a hölgyeket.
Csendes Tamás bv. főhadnagy tolmácsolásában, a Free Time Zenekar (Kiss Gábor bv. főtörzszászlós és Tóth István bv. hadnagy) dalaiban, továbbá Butsy Lajos börtönlelkész versében hangoztak el azok a fontos gondolatok, amelyek azt tükrözték, hogy az élet oly sok területén kell a hölgyeknek helyt állniuk, és nélkülük nem boldogulnának az erősebb nem képviselői – még egy sokak számára oly rideg helyen sem, mint egy börtön.
A női nem sokakat megihletett: költők tollait, festők ecsetjeit keltették életre. Ezen a napon a férfiak kivételes bánásmódban igyekeznek részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgy rokonaikat és kolléganőiket. S bár tudjuk, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, azonban mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, amelyet ezen a napon kap.
Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy nővel élni és vele együtt dolgozni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos: nélkülük élni és dolgozni nem lehet! Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek, ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak, vagy éppen hallgatnak. Mégis szeretnek, s ezért is lehetünk hálásak nekik.
