Egész évben takarítják a rabok a temetőket: önkéntes alapon, díjazás nélküli jóvátételi programok keretében évente több százan, több ezer munkaórát dolgoznak országszerte, hogy a hozzátartozók és a kegyeletüket leróni vágyók méltó körülmények között emlékezhessenek meg szeretteikről halottak napján. Márianosztrán ez a munka azért különleges, mert az elítéltek több évtizeddel ezelőtti sorstársaik sírhelyét teszik rendbe.
A Márianosztrai Fegyház és Börtön az egyik legrégebbi magyar büntetés-végrehajtási intézet, amely eredetileg kolostornak készült a XIV. században. Az itt büntetésüket töltő fogvatartottak is rendszeresen végeznek temetőgondozási munkákat, a fegyintézet mellett található rabtemetőt gondozzák. Az egyik legkülönlegesebb temetőben éppen 50 évvel ezelőtt volt az utolsó temetés, de korábban fogvatartottakat és fogva tartóikat is ebben a sírkertben helyezték örök nyugalomra: a fegyencnők mellé temették az őket őrzőket is. Becslések szerint a 19. század második felétől mintegy 250-300 személy került itt végső nyughelyére.
Rabtemetők Magyarországon
Az országos fegyintézetekben elhunytak egy részét a 19. század közepétől az 1960-as évek végéig rabtemetőkben hantoltak el. A temetésükön nem voltak gyászolók, a börtön lelkésze vett végső búcsút az elhunytaktól. Több rabtemetőt tartanak számon Magyarországon, amelyeket a büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottjai tartanak rendben. A legjelentősebbek közé sorolják a vácit, a sopronkőhidait és a márianosztrait.
