Az intézet a város önkormányzatával együttműködve a mai napon több helyszínen megemlékező ünnepséget tartott, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben 1944. március 22-én kezdődött és április 6-án befejeződött, fegyverrel, előre megszervezett szökéssorozat, és az azt követő megtorlás áldozatainak emlékére.
"A II. világháború eseményei közül mind történelmi, mind politikai jelentőségét nézve túlnőtt a város határain az a börtönkitörés, mely már 71. éve, az akkori megszálló német csapatok ellen történt.
A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Fogházból kiinduló, többségében antifasiszta ellenállókból, politikai foglyokból álló rabcsoport által indított, előre megszervezett szökéssorozatot - amely 1944. március 22-én kezdődött és április 6-án fejeződött be az utolsó szökevények elfogásával és rögtönítélő bíróság összehívásával - senki nem élte túl.
Az Intézet parancsnokává 1942. szeptember 1-jei hatállyal Lindenberger Lajos tartalékos hadnagyot nevezték ki. A politikai okból letartóztatott és elítélt személyek addig is magas számát, a délvidéken kialakult partizántevékenység letörésére irányuló katonai és csendőrségi intézkedések erre az időszakra tovább növelték. A köztörvényes fogvatartottakat az épület földszintjére zsúfolták össze. A mindkét nemhez tartozó, különböző nemzetiségű (magyar, szerb, horvát, román, szlovák, ukrán) politikai foglyokat pedig az emeleti szinteken. Utóbbiak többsége kassai, pozsonyi, nagyváradi, valamint a Kárpátalja és Szerbia különböző településeire való antifasiszta ellenálló volt. 1943 őszére 423 politikai elítéltet zsúfoltak össze az objektumban, közülük kb. 160 fő a jugoszláv fegyveres ellenállás tagjaként került oda. A rabok majdnem a fele 23 évesnél fiatalabb volt, és fiatal kora ellenére súlyos ítéletekkel (8-10 éves fegyház és börtön) rendelkezett.
Aggasztó fordulatot hozott a fogvatartotak számára az, hogy 1944. március 19-én megszállta Magyarországot a német hadsereg. Ez a hír a politikai elítéltek esetében egyenlő volt a halálos ítélettel, ugyanis Németországban ez idő tájt nem ismerték a politikai okból való fogvatartást. Néhány nappal később, itt Sátoraljaújhelyen is megjelent egy megszálló SS alakulat. Az elítéltek mindezek hatására úgy döntöttek, hogy előbbre hozzák és március 22. délutáni órákra időzítik a háború hírére oly régóta tervezett kitörést. Az első lépés az őrök lefegyverzése volt, az elítéltek a fegyőröktől elvették a zárkák kulcsait, kiszabadították társaikat. Annak ellenére, hogy a börtön elfoglalása rövid időt vett igénybe, mégis hamar kitudódott, és az épületet fegyvertűz alá vette a német katonaság, illetve a hozzájuk társuló magyar katonai helyőrség és a csendőrség. A blokádon keresztül mégis néhány elítéltnek sikerült megszöknie a város és a hegyek irányába. A bent maradt foglyokat, sebesülteket a csendőrök letuszkolták zárkáikból az udvarra, ahol késő estig álltak a rájuk szegeződő golyószórók alatt. Lindenberger a fogházparancsnok megkísérelte a nagyobb tragédia elkerülését és kijelentette, hogy semmiféle megtorláshoz nem járul hozzá. Felettese megerősítette a parancsnok döntését."
Idézet az ünnepi beszédből.
A sátoraljaújhelyi polgármesteri hivatal anyakönyvi bejegyzése szerint, a kitöréssel közvetlenül összefüggésben meghalt 60 fő, a haláloki bejegyzés szerint: 41 fő lőtt seb, 4 fő lövés, 3 fő késszúrásos sérülés, 1 fő önakasztásos öngyilkosság, 11 fő bírói kivégzés kötéláltali halállal. A sátoraljaújhelyi börtönben fogvatartott politikai elítélteket a komáromi csillag erdőbe vitték ahonnan különféle haláltáborokba, főként a Dachau-i táborba szállították. Nagyon kevesen tértek onnan haza. Sátoraljaújhely legszebb terén áll Kerényi Jenő szobrászművész alkotása, a "Sassal viaskodó fiú" szobra, mely szimbóluma lett az 1940-es évek ellenállási küzdelmeinek.
Az ünnepségen a korábbi áldozatok nemzeteinek valamennyi képviselője részt vett.
