Volt egyszer egy fiatalkorú elítélt, a neve Miklós. Az, hogy miért került börtönbe történetünk szempontjából nem fontos, egy biztos Kecskeméten töltötte ítéletét.
Miklósunk úgy gondolta nem véletlenül került ide, éppen ezért ideje a javulás útjára lépni. Szorgalmasan tanult és dolgozott. Szabadidejében papagájfiókákat nevelgetett és gondolkodott az élet nagy dolgain. Egy márciusi reggelen szomorú hírt kapott: szeretett nagypapája meghalt. Szomorúságba esett Miklósunk, nevelői nem győzték vigasztalni. Mondták neki többször írja ki magából a szomorúságát, ehhez kapóra jött a mesem.hu meseíró pályázata. Emberünk kapott a lehetőségen és írt egy szép mesét "Gyémántos Miklóska" címmel, amiben megírta a nagypapája és saját maga történetét.
A mese a pályázat elbírálóinak is tetszett, be is került a legjobbak közé, most is olvasható a mesem.hu internetes oldalon és hamarosan a legjobb mesékből összeállított könyvben is megjelenik. Erre a hírre kíváncsi volt néhány újságíró is: a Petőfi Népe, a baon.hu és a Nők Lapja Caffé is "megénekelte" történetét. A mi börtönmesénk képeit is Zsámboki Dóra újságíró bocsátotta rendelkezésünkre.
Miklóska egy ideig még nálunk szövi tovább történetét. Kívánjuk neki, hogy szabadulás után váljanak valóra tervei és boldoguljon az életben.
A mesét ezen a címen lehet olvasni: http://mesem.hu/2016/04/14/jani-miklos-gyemantos-mikloska/
