A solti objektumban szerveztek börtöncursillos foglalkozást a fogvatartottak részére, amelyen húsz elítélt vett részt.
Az egyik résztvevő szavaival: "a cursillo egy csodás találkozás önmagunkkal, Istennel, embertársainkkal. Nem más ez, mint a kereszténység lényegének az átélése. A három napos elmélkedésben megtapasztaljuk Isten szeretetét, üzenetét. A cursillo az egyház nagy kincse. A cursillisták hirdetik az örömhírt, hogy Krisztus velük van, minden testvér falakon túl, határokon átívelve adja át egymásnak azt a hitet, mely minden testvérnek erőt ad minden nehézségünkre. A hit Isten adománya és az ember válasza Isten kegyelmére. Közös imáinkkal hitünk erősödik, és megőrizzük azt. A cursillisták olyan magatartást tanúsítanak, amellyel lelkesítenek másokat, ezáltal vezetőiket is egyben. Hitvallásunk, hogy akkor vagyunk igazán keresztények, ha apostolkodunk. A három napos gyönyörű áhítattal teli lelkigyakorlat követi az örök negyedik, mert senki sem tehet meg mindent, de mindenki tehet valamit."
A cursillót a katolikus egyház szervezi, a program vezetői világi keresztények, intézetünkben a 11 fős segítő csoportnak Kovács János volt a vezetője. A szerdától szombat délig tartó áhítatnak a végén a fogvatartottak családjukkal találkoztak.
A részt vevő elítéltek mind a bibliakör tagjai, a lelkigyakorlat után társaiknak is tovább adhatják a hallottakat, tapasztaltakat.
Montvai Zsolt bv. pártfogó felügyelő összegzése:
Állampusztai Bv. Intézet, avagy a cursillo igazi arca a rácsokon belül.
Számokban a 16. Börtöncursillo:
- 20 elítélt
- 11 cursillista, 2 atyával
- 3 nap - 42 munkaóra / több hét nettó felkészülés
- kb. 200 adag kávé
- kb. 20 év letöltendő
- 400 harsány De colores (cursillo-s köszöntés)
- 20x5x3 Mi Atyánk!
- 20x40x3 Üdvözlégy!
- Végtelen Kegyelem!
- 2000 év Egyházi tapasztalat
Az őszi napfelkelte aranysága glóriával jelzte a Szentlélek eljövetelét Állampusztára, oda ahol 20 elítélt várta az Isteni Kegyelmet, mely 11 cursillista testvér közvetítésével érkezett a falakon belülre.
Három nap alatt a kemény, börtönlétben edződött, karba tett kezek kinyíltak, a rabláncra vert szívekről lehullott a Megbocsájtás segítségével a béklyó. A fekete-mély önbizalomhiányból az Ima hófehér szárnyán felemelkedtek a Lelkek és az emberek újra Hinni kezdtek Önmagukban.
Miért érkezett a Cursillo Állampusztára?
Mert Ferenc pápa is azt mondta egy börtön látogatás során, hogy ahol a legnagyobb a bűn, ott van a legnagyobb szükség a Szeretetre.
Ezt a Krisztusi szeretet vittük el 11-en Józsi atya, Ambrus Lajos bv. alezredes parancsnokhelyettes és legfőképpen Isten meghívására a 20 kiválasztott elítélthez.
Mit kaptak ettől a "tanfolyamocskától" (a cursillo spanyol szó, melynek jelentése tanfolyamocska)?
Egy parányi "kavicsot", melyet mind a 20 testvér elvihet magával. De mi is ez a kavics? Egy lehetőség, egy kegyelmi állapot, egy meghívó Isten országába, egy belépő, egy tanúsítvány a megbocsájtásról, egy közösség szerető ereje, egy palánka (a palánka szintén spanyol szó, melynek jelentése emelő) a léleknek. A "kavics" maga a Hit Önmagukban. A "kavics" ugyanakkor egy feladat is, szerződés arra, hogy legyenek Jó Apostolok. Olyan két lábbal a Földön járó világi emberek, Krisztus küldöttei, akik elviszik magukkal a zárkába, a családjukhoz, a kapcsolataikhoz, a világba, Krisztus felemelő kézfogásának üzenetét.
S Istenbe vetett Hittel bízunk abban, hogy új 20 cursillista testvér segítségével el lehet indítani egy olyan sikeres folyamatot mely lassan, de biztosan jobbá tehet egy csoportot, egy közösséget, egy családot, egy társadalmat. Mert mint tudjuk az igazságot, mely elhangozott többször is a cursillo 3 napja alatt, a változást Önmagunkban kell kezdeni.
Ezt a változást elindító "kavicsot" adtuk át.
S még egy gondolat. Mit kaptunk mi Cursillos szolgálók a benti testvérektől?
Egy utolsó szál kolbászt, egy almát, egy viszonzott kézfogást. Olyan emberektől, akiknek a rendszerben csak egy száma van, és rabszürke egyenruhája, de van lelke. Ha sérülten és eltemetve is. Mi ebből a lélekből kaptunk egy könnyes tekintetet Krisztus megbocsájtó Kegyelme segítségével.
Mert mi is a feladata a társadalmunkban a reintegrációnak?
Az, hogy jobbá tegyük a világunk, hogy az intézetekből olyan emberek kerüljenek ki, akinek a lelke egészséges. Akiket odakint szerető, befogadó család vár, akik a kisközösségek hasznos tagjai tudnak lenni. Akik hisznek Önmagukban, a megbocsájtásban, a munka és a becsületes, szeretetre épülő példamutatás fontosságában. Akik hisznek a jóban, és Istenben, és abban, hogy felelősséget kell vállalniuk a Tetteikért.
A cursillo a 2016-os év őszén a fákról lehulló, aranyba mártott tintával festett leveleivel azt üzente a világnak Állampusztáról a börtönből – Isten országa nyitva!
De colores!