A Tiszalöki Bv. Intézet a húsvéti készülődés örömét osztotta meg a település Református Egyházközségének gyülekezetével nagycsütörtökön. Orgonaszó lengte át a kultúrtermet, amely erre az alkalomra helyet adott a közös Istentiszteletnek.

„…Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet…” (Lukács 23,44-56)

Fotó: Tiszalöki Bv. Intézet

 

Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében a kezek szerepére irányította a figyelmet. Arra, hogy Jézus keze jellé vált, amikor megtörte a kenyeret, vagy átadta a kelyhet. Leginkább csak a saját kezében bízik meg az ember, amely erős, izmos. Felhívta a figyelmünket arra, hogy sokszor megbízunk a barátunk kezében is, de hányszor ért már csalódás bennünket, hány kéz hagyott már cserben vagy fordult ellenünk.

Fotó: Tiszalöki Bv. Intézet

 

Az esti imádság a másnapi ébredés reményét jelenti

Az igehirdetés másik pillére a remény volt. Az intézet erre az Istentiszteletre nagy szeretettel hívta vendégül a tiszalöki gyülekezet tagjait és lelkipásztorát, Lőrinczyné Harászi Andreát, akik szívesen jöttek el hozzánk. A közös részvétel megnyugtató reményt keltett a résztvevőkben, erősítette az elfogadás és együttélés lehetőségét. A sorok között ülő fogvatartottak és a gyülekezet civil tagjai számára egyaránt sokat jelentett a hirdetett ige. Jézus a keresztfán az utolsó szavaival nem a halált köszöntötte, hanem annak reményében sóhajtott föl, hogy következik a folytatás, a feltámadás. Még ha elesettnek érezzük is magunkat, nem lehetünk reményvesztettek, hiszen az Atya keze Jézust kiemelte a halálból. Remény van számodra is, számomra is, mindenki számára.

Fotó: Tiszalöki Bv. Intézet