A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön 2018. május 05-én otthont adott a tizedik magyarországi börtön-ultreyanak, amelyen 24 fogvatartott, 4 cursillos munkatárs, és egy egyházzenei kórus is részt vett.
Az ultreya (magyarul "előre", bíztatást jelent) a hazatérő cursillista lelki tápláléka, mely a megkezdett úton továbbviszi a cursillot elvégzett embert.
A cursillo életében a csoportnak van a legnagyobb jelentősége, ez fogja össze az akaratot, tartja egyben a szándékot minden egyes tagjában. A börtöncursillos csoportokat általában 10-25 fő alkotja. Az összejöveteleket ideális esetben havonta 3 óra időtartamban tartják, de intézetünkben ez kéthavonta 1 napot jelent, speciális elhelyezkedésünk miatt. Ezen foglalkozáson kívül a börtönlelkészünk irányításával lehetőség van hetente összejövetelt tartani a csoportnak. A foglalkozásokon, összejöveteleken megbeszélik – a lelki útmutató szerint – az elmúlt időszak eseményeit, sikereit, kudarcait, beszámolnak a közösen végzett apostoli munkáikról. Az összejövetelt mindig a Szentlélek segítségül hívásával kezdik, és hálaadással zárják. Intézetünkben ugyanúgy megtartják egy-egy cursillo utánkövetését, mint a civil életben. Ennek tizedik állomása valósult meg intézetünkben most. A cursillo vezetői vissza-visszatérnek intézetünkbe a fogvatartottak lelki gondozására, élményfeldolgozásra.
A mostani élményfeldolgozás egyedi volt, mivel a régóta működő, jelenleg 9 fős ultreya csoporton kívül meghívást kaptak a cursillo iránt érdeklődő más fogvatartottak is, aki közül többen tagjai lehetnek a jövőre intézetünkben induló harmadik cursillonak.
A program mondanivalójához illeszkedően meghívást kapott a Szent-Damján görögkatolikus kórus is, akik több neves külföldi szereplésük után intézetünk fogvatartottainak adtak koncertet, valamint az intézetünk kápolnájában celebrált misét is színesebbé tették.
A 12 civil – ultreyát támogató – személlyel közösen elfogyasztott ebéd megalapozta a fogvatartottak korábbi pozitív emlékeinek visszatérését. A tényleges csoportmunka hosszabb volt a megszokottól, illetve a feldolgozott időszak csökkent a nagyszámú meghívott miatt. Az élménybeszámolók között kiemelkedő volt az egymás számára adandó pozitív visszaigazolások előadása. Ugyanis az intézet személyzete már régóta tapasztalja, hogy a cursillot végzettek közül mindenki pozitívan alkalmazkodott az őt körülvevő rendszerhez, valamint nyitottabbá vált embertársai felé is.
A részt vevő fogvatartottak egyike így emlékszik:
"A vallástól, a hittől távol tartva éltem életem, amíg börtönbe nem kerültem. Itt tapasztaltam meg, itt éltem meg első vallási élményemet, a hétvégenként tartott szertatás keretei között. Társaim tanácsára kezdtem el foglalkozni a vallással. Ebben csak kezdetleges sikereket éltem meg, mivel tökéletes homály fedte ismereteimet. Nem tudtam emberi viselkedésformámat összeegyeztetni a hittel. Próbálkozásaim enyhe sikerrel jártak, oly módon, hogy részt vettem Bibliavetélkedésen, ahol közepes eredménnyel vizsgáztam. Ez indított el igazán keresztény ismeretim bővítésében, annak értelmezésében. Teltek a hetek, hónapok, lehetőségeim szerint arra törekedtem, hogy minél többet legyek olyan elítélt társaimmal, akik ebben elhivatottak. Ők szívesen segítettek, sőt javaslatot tettek arra, hogy – úgynevezett – „Cursillón” vegyek és vehessek részt.
Nos, nehéz igazán szavakkal elmondanom, vagy leírnom, hogy milyen érzések kavarognak bennem amikor teljesen idegen emberek, látható és kézzelfogható emberséggel, szeretettel árasztottak el. Pár perces ismeretség után, úgy éreztem, mintha már évek óta ismerném őket. Nagyon felemelő érzés lett úrrá rajtam, – ismét „emberként” – éreztem éltem meg a pillanatot.
És ekkor lett fokozva, a fokozhatatlan, mert a „Damján”-kórus előadása elmondhatatlan lelki magasságokba emelt, színvonalas előadásával! Közvetlen ezután volt szerencsém mélyebben elbeszélgetni, a hozzám, hozzánk érkezett résztvevőkkel. Pozitív és mély benyomást tettek rám, látszott és érződött, hogy ők nem ítélkeznek, egyszerűen úgy fogadnak el ahogy vagyok – mélységes tudatlanságomban!
Összegezve az egész nap eseményeit, – ebéd, kötetlen beszélgetés, közös elmélkedés, mise és éneklés – megnyitotta lelkemet, fogékonnyá tett a későbbiekben történő, ismereteim bővítése irányába. Elindultam egy úton, amelyről már nem szeretnék letérni."
