A börtön épülete vármegyeházának épült 1730-1732. között, barokk stílusban, Franz Allio tervei alapján. A keleti oldalán látható eklektikus toldalék a XIX. század második felében, már mint bírósághoz készült. A vármegyeháza építési munkáit Faulent Mihály János vállalta, s a veszprémi püspök telkén megindult az építkezés.
A házat a királyi rendeletnek megfelelően úgy alakították ki, hogy a megyegyűlések számára legyen közgyűlési terem, másrészt a megye levéltárát is el tudják helyezni, harmadrészt, a vármegyei rabokat börtönbe tudják zárni.
A vármegyeház – amelyet a korabeli városlakók továbbra is csak várként emlegettek, utalva az egykoron a helyén álló végvárra – hat évtizede állt itt, a század végére azonban szűkösnek bizonyult. A bővítést úgy oldották meg, hogy a magas fallal körülvett udvaron új épületeket emeltek, így a rabok már három egymástól elkülönített helyen voltak elhelyezve. Az „Öreg tömlöcben”, amely a fent említett pincében volt, a „Kis-, vagy Konyhatömlöcben”, valamint a „Belső, vagyis Ispitál” tömlöcben. 1796 nyarán a három helyen mintegy 100 rabot tartottak.
Az épület állandó lakója volt Nemzetes Koppány Ferenc és családja, aki a vármegye castellanusa (várnagy) szerepét töltötte be. Felügyelt a vármegye hajdúira, akiknek a feladata egyrészt a megyeházán megforduló urak szolgálata, másrészt a rabok őrzése volt.
A vármegye közgyűlése 1871. november 6-án a megyeháza épületét és a hozzá tartozó régi börtönt ingyenesen az 1872-ben létrejövő törvényszék rendelkezésére bocsátotta. 1880-ban a régi börtön mellett a Kincstár újabb emeletes börtönépületet emeltetett, 1893-ban tovább bővítették a törvényszék, a járásbíróság, valamint az ügyészség elhelyezésére szolgáló épületet, majd 1904-ben újabb bővítési tervek születtek.
Az új fogház alapítási tervei 1906-ban készültek el, majd 1909-ben adták át az épületet. Az új fogházban a fogvatartás körülményei lényegesen megváltoztak, mivel korábban a bíróság épülete alatti pincebörtönökben volt a fogvatartottak elhelyezése.
A fogvatartottak a történelem során kosárfonással, üvegkötéssel, tollfosztással, térvilágító lámpa-készítéssel, drótkefe-kötéssel, diótöréssel, üdülőcsomag összeállítással, műemlék téglagyártással foglalkoztak.
Az épületet is többször átalakították, felújították 1913-ban, majd 1930-ban. Börtönkápolna épült az intézet udvarán, de miután funkciója megszűnt, a felújítás helyett lebontották 1973-ban.
1970-ben kialakításra került az elektromos zárrendszer, 1972-ben a börtönépület külső tatarozása, 1983-ban fűtéskorszerűsítés, - központi fűtésrendszer kiépítése- 1995-ben a Várkör úti homlokzatot, 2002-ben az egész épület tatarozását és színezését végezték el.
Az évek során belső korszerűsítési munkálatokat is végeztek, így megemlíthető a garázs-, raktárépítés, ajtócserék, őrhely felállítása.
A büntetés-végrehajtási intézet területe 4664 m2 alapterületű, klasszikus börtönépület. Az intézményt a külvilágtól 131 m hosszú bástyafal választja el.
